Csehországról, Prágáról:
Prága Csehország fővárosa és egyben legnagyobb települése is. Gyakran hívják "száztornyú városnak", "arany városnak", vagy egyszerűen a városok királynőjének. Prága történelmi központját az UNESCO 1992-ben a Világörökség részének nyilvánította.
Az "arany Prága" név valószínűleg I. Károly cseh király és (IV. Károly néven) német-római császár (1347-78) idejéből származik, amikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait. Egy másik elmélet szerint Prágát az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár alatt nevezték el "aranynak".
Prága történelme:
Prága alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuąe fejedelemasszony a Vyąehrad tetejéről lenézve egy várost látott, melynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is. A legenda akár igaz, akár nem, Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibrahim ibn Ya'qub zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett - vagy mindennek köszönhetően - a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.
Vyąehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított vár vette át. Unokája, Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Szobeszláv kezdte meg, és századokon át folytatták. Ekkor kezdték meg a királyi palota és a Szent György bazilika építését is. Az első kőhidat a Moldván II. Ulászló király építtette, és azt feleségéről, Juditról nevezték el. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.
1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik részeként. 1344-ben a prágai püspökséget érsekséggé alakították. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak, I. Károlynak köszönhető: ő 1346-tól IV. Károly néven német-római császár is volt, így ezzel a számozással ismerjük. Korának egyik legműveltebb uralkodója volt, aki trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta építeni: 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét. Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosáva. Vallási központ lett, népessége és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), és folyamatosan beépült a Petřín oldala is. A település Európa három legnagyobb városának egyikévé vált.
IV. Károly császár halálának éve, 1378 egyúttal a nagy egyházszakadás éve is volt. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. Károly császár leánya, Anna, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett, magával hozta az országba John Wycliffe angol teológus tanait. Az új nézeteket osztotta Husz János is, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora, aki 1402-től folyamatosan terjesztette igéit. Követelte, hogy az egyház térjen vissza a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, ossza szét vagyonát és adja vissza a Szentírás eredeti szövegének az azt megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.
1415-ben Husz Zsigmond császár védlevelével Konstanzba indult, azt remélve, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult: Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehországban villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan ®elivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, amelynek csúcsán kihajigálták a tanácsnokokat a városháza ablakán: ez volt az első prágai defenesztráció. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan ®iľka vezetésével megütköztek a Luxemburgi Zsigmond vezette keresztes seregekkel, és Prágától keletre (a mai ®iľkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították meg erődvárosukat, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott. A császár többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban a huszitákhoz húzó Podjebrád György került trónra, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban, II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra: ezzel kezdődött a 400 éves Habsburg-uralom.
A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét: II. Rudolf és II. Mátyás is itt rendezte be székhelyét. A művészeteket pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, és a jezsuitáknak köszönhetően (őket még I. Ferdinánd hívta be) pezsgett a vallási élet is.
A második defenesztrációA jezsuiták központja az általuk alapított Klementinum volt; innen terjsztették az ellenreformáció tanait, egyre inkább fokozva a vallási ellentéteket a Habsburg Birodalomban. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki; a helytartókat és titkáraikat kihajították a vár ablakán. E tett (a második defenesztráció) váltotta ki a harmincéves háborút, amelyben Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620-ban az uralkodó katolikus seregei döntő győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břenov városrész). A győztesek a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az Óvárosi téren lefejeztek. A várost ezután többször is idegen csapatok szálták meg: 1631-ben a szászok, 1648-ban a svédek.
1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot a birodalom provinciájává alázták. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, a protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a cseh kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Győzött az ellenreformáció. A folyamatosan terjeszkedtek a jezsuiták 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, és a helyén a 18. században felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. 1773-ig, rendük feloszlatásáig a jezsuiták voltak a prágai vallási élet meghatározó szereplői.
A Vencel tér a 19. század végén, az akkor épült Nemzeti Múzeummal a háttérbenA Habsburg elnyomás bénította a cseh nép nemzeti törekvéseit. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé tették - ezt elősegítette az 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek építéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladó hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor állították helyre a Hradzsint és a Loretát. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly-hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését - a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn és Beethoven, Mozart pedig többször is visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.
1784-ben II. József a négy, addig önálló városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, és 1850-ben hozzácsatolta a zsidó negyedet is, megalkotva ezzel a mai Prága magját. Az ipari forradalom Prágára is erősen hatott, a környék szénbányáira alapozva sorra építették a vasgyárakat. Karlín, Prága 1817-ben alapított ipari elővárosában húsz évvel később már 100 ezren laktak. Az első vasútvonal 1842-ben épült.
A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh, a meghatározó pozíciókban csupa német ültek, az utcák német neveket viseltek. 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, és az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében erősödött. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.
Prága a 20. században
A híres Károly-híd1914-ben Csehország Ausztria oldalán kapcsolódott a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáą Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már cseh légió küzdött a szövetségesek mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.
Prágát, az ekkor még soknemzetiségű várost 1938-ban a németek szálták meg, és ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakossainak 90%-a halt meg a megsemmisítő táborokban. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút.
A háború után a pár évtizeddel korábban még többségben levő németeket Németországba telepítették, a város fokozatosan egynemzetiségűvé vált. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, amit az 1948-as választással alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneą, és Jan Masaryk (Tomaą Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán (feltehetően kilökték az ablakon). Fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totaliárus rendszer, amelyben a szovjet vezetőt a Letnán épített, 45 méter magas szoborral tisztelték meg. Az emlékművet csak 1962-ben bontották el.
1968 januárjában leváltották Antonin Novotny pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai Tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Magyarország is) bevonultak Prágába.
Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajic követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta 77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki Egyezményben megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.
1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyąehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodnínál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin ©mid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.
A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.
Csehország
A Cseh Köztársaság Közép-Európa egyik állama. A Cseh Köztársaság alapvetően három történelmi régióra osztható: a történelmi Csehországra (Čechy, a régi magyar nyelvben Bohémia), Morvaországra (Morava) és Cseh-Sziléziára (České Slezsko), amelyek azonban már nagyon régóta együtt fejlődtek. Csehország tehát eredetileg csak az ország egyik tartománya volt, a történelem folyamán azonban később már az egész országot így nevezték. Csehország tagja az Európai Uniónak, a NATO-nak, az ENSZ-nek.
Történelme:
Csehország 1918 előtt
Csehország területén az őskorban jóval kevesebben éltek, mint a délebbi, melegebb vidékeken, ám mindamellett szép számú lelet került elő a középső paleolitikumtól kezdve (főleg Morvaország területén). Az i. e. 2. évezredben Csehország a La Tene kultúra befolyása alatt állott. Az első nem csak ásatásokra alapozó ismeretek a i. e. 2. századból valók, ekkor a kelta boiok ellenőrizték a területet. Valószínűleg innen ered Csehország másik elnevezése a latin Bohemia is. A kelták az i. e. 1. században a hódító germán törzsek elől elvándoroltak. A helyüket a szvéb törzsszövetségbe tartozó nyugati germán törzsek foglalták el, köztük a markomannok, akik i. e. 80 körül érkeztek ide.
A Római Birodalom határa az Ausztria területén folyó Dunánál volt, így különösebb hatása nem volt a területre. A népvándorlás során Csehország területén az úgynevezett keleti germán népek is megfordultak, köztük a legfontosabbak a vandálok és a keleti gótok voltak.
Az 5. századtól kezdve jelentek meg Csehország területén a szláv törzsek, ám a legnagyobb hullámban csak a 6. században érkeztek. Az első államszervezet Csehország területén Szamo fejedelemsége volt, amely az avarok hatalmát volt hivatott ellensúlyozni. A fejedelemség Szamo 658-as halálát követően felbomlott.
A 8. század végére a terület a Frank Birodalom határmezsgyéjére került. Ekkor alakult ki egy újabb hatalom a térségben, a Morva Fejedelemség ("Nagymorva Birodalom"), amely a mai Morvaország területén helyezkedett el. Ekkor kezdődött meg a kereszténység terjedése Morvaországban, amelyben nagy szerepe volt a keletről érkező, szláv nyelveket is beszélő Cirillnek és Metódnak. Közben, 880 körül kezdett kialakulni a Cseh Fejedelemség is, amely a Frank Birodalom vazallusaként működött. A Morva Fejedelemség végül a magyarok jövetelével bomlott fel.
929-ben a Přemysl-házi I. Vencel cseh fejedelem uralma alatt megindult a kereszténység terjedése. 1030-ban a cseh fejedelmek bekebelezték Morvaországot, majd 1085-től II. Vratiszláv cseh fejedelem a királyi címet is elnyerte. 1092-től a cseh uralkodók azonban ismét hercegi rangban voltak a német-római császár hűbéresei.
1198-ban I. Ottokár (1198-1230) szerezte meg az örökös királyi rangot. Uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult, fia (II. Ottokár) befolyása alá került Ausztria. II. Ottokár pályázott a német-római császári címre, ám Habsburg Rudolf 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte őt, és meggátolta efféle törekvéseit. A 13. században sok német telepes érkezett Csehországba, felfejlesztve a nagy középkori városokat, mint Kutná Hora, Jihlava, Nemecky Brod (a mai Havlíčkův Brod). 1306-ban kihalt a Přemysl dinasztia, a helyét a Luxemburg-ház vette át. Megkezdődött Csehország aranykora.
A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt (1347-1378, (IV. Károly német-római császárt) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a prágai érsekséget. 1348-ban megalapította a prágai Károly Egyetemet, a Német-római Császárság, és egyúttal Közép-Európa első egyetemét. Prága hamar Európa egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak - később ezek visszaadása lett a husziták egyik fő követelése.
Csehszlovákia része
Csehország 1918 és 1992 között Csehszlovákia része volt. 1918-ban jött létre Csehszlovákia állam, amely két újonnan létrejött államból állt: Csehország, amely addig az Osztrák-Magyar Monarchia egyik régiója volt, és Szlovákia, amely a Magyar Királyság északi részein jött létre (és mivel Magyarország szintén a Monarchia része volt, így e terület fölött is részben a bécsi császár uralkodott). Az újonnan létrejött állam keleti részén (Szlovákia) szélsőségesen magyarellenes politika alakult ki, a magyarokat kifosztották, megölték, ám még mindig nem akkora mértékben érték a magyarokat atrocitások, mint a II. világháború utáni Csehszlovák Népköztársaságban. A II. világháború idején a német csapatok elfoglalták a Szudéta-vidéket, amelyen akkor rengeteg német nemzetiségű ember élt. Ezután nemsokkal pedig Németország elfoglalta Csehszlovákia nyugati részét, Csehországot, és ekkor a szlovák nácik a németek segítségével létrehozták az első - papíron - független szlovák államot. A németek Cseh Protektorátus néven Csehországot Németországhoz csatolták. Az országot ezután német tartományként kezelték. Később a Vörös Hadsereg elfoglalta a területet, a szlovák nácik nagyrészét megölték, és a cseh és szlovák kommunisták újra egyesítették a két országot, ám a keleti tartományt, Kárpátalja teljes területét Ukrajna államhoz csatolták. Így létrejött a Csehszlovák Népköztársaság, amely egy kommmunista állam volt, ahol szélsőségesen magyarellenes politika folyt (köszönhetően Edvard Benesnek,akinek a dekrétumai egy demokratikus országban elfogadhatatlanok, ennek ellenére Szlovákia törvényei szerint a dekrétumok még mindig érvényben vannak). Európa keleti és középső részén végbement rendszerváltozásoknak köszönhetően több szövetségi köztársaság vagy unió szétvált (pl. Jugoszlávia, amelynek tagországai véres háború által lettek függetlenek, vagy a Szovjetunió, amely békésen vált kisebb államokra, ám továbbra is erős orosz befolyás van a posztszovjet térségben) így Csehszlovákia is, amely 1993 elején békésen vált két független országra.
A Cseh Köztársaság
1993. január 1-jén jött létre Csehszlovákia szétválásával. Ebben az időben Csehország nagy gazdasági fejlődésnek indult, nagyrészt a Németországból beérkező befektetőknek köszönhetően, akik Csehországot választották. Demokratikus politika és normális gazdasági vezetéssel elérték azt, hogy a cseh főváros, Prága legyen Közép-Európa egyik legnagyobb pénzügyi központja, valamint leglátogatottabb városa, és azt, hogy 2004-ben az Európai Unió tagjává váljanak. 2006 tavaszán a Világbank egy közleményében gazdaságilag stabil és fejlett országnak nevezte Csehországot. A cseh állam rengeteg pénzt nyer azzal, hogy a középkori építményeket rendben tartja és széppé teszi, ezáltal rengeteg turista választja célpontjául Prága városát, amely egyes felmérések szerint nemcsak Közép-Európa, hanem az egész kontinens legszebb és leglátogatottabb városa.
Csehország népessége:
Lakosság: 10,3 millió (2005. júniusi adat)
Népsűrűség: 130/km2
Népességnövekedés: -0,08% (2005), születések száma: 1 nőre 1,2 születés jut
Születéskor várható élettartam: férfiak 72 év; nők 79 év
Népesség életkor szerinti megoszlása: 0-14 éves: 15,4%; 15-64 éves: 70,6%; 65 év feletti: 14,0%
Etnikai, nyelvi és vallási megoszlása:
Népesség etnikai összetétele: csehek 94%; szlovákok 3%; lengyel, német, magyar, roma összesen 3%
Vallási megoszlás: római - katolikus 39%; protestáns 5%; ortodox 3%; felekezeten kívüli: 40%; egyéb 13%. Az országban 7000 buddhista és 3700 muzulmán él.
Az egyik legfontosabb vallási nap a július 5. Ez a nap Szent Cirill és Metód napja.
Csehország éghajlata:
Csehország éghajlata kontinentális. Az évi középhőmérséklet 8 °C. Februári középhőmérséklet 0,5 °C, míg a júniusi 18,6 °C.
Domborzat:
A cseh táj nagyon változatos. A nyugati részen (a történelmi Csehországban) található Cseh-medence fő folyói az Elba és a Moldva (csehül Vltava). A medencét peremhegységek veszik körbe - pl. ©umava, Érchegység, Szudéták. Ez utóbbiban, a lengyel határon található az ország legmagasabb pontja, a Sněľka (1602 m). Az ország keleti részén fekvő Morva-medencét a Cseh-Morva-dombvidék választja el a Cseh-medencétől.
forrás: wikipedia.hu
