Madrid

Madrid Spanyolország fővárosa és az azonos nevű tartomány székhelye. Területe: 587 km2. Lakóinak száma az elővárosokkal együtt kb. 3,9 millió fő. London és Berlin után a harmadik legnépesebb város az Európai Unió területén. Területének több mint 50%-át utcák, terek és parkok alkotják.

Fekvése:

Az Ibériai-félsziget közepén, Új-Kasztília síkságán, a Mezeta fennsíkján, a Manzanares folyó partján, az ország mértani középpontjától néhány km-re található. Tengerszint feletti magassága: 665 m, amellyel Európa egyik legmagasabban fekvő városa.

A várostól mintegy 50 km-re északra emelkedik a Sierra de Guadarrama és északnyugatra a Sierra de Gredos, délen a Toledói-hegyek, délkeleten és keleten pedig a La Mancha-fennsík határolja.

A város (Madrid) története:

Az 1862-ben megkezdődött régészeti feltárások szerint 25 000 évvel ezelőtt Madrid környékén állt Európa egyik legnagyobb paleolit települése a Manzanares partján. A folyó jobb partján egy mamut maradványait és megmunkált kőeszközöket találtak. Az 1917-es feltárások során újabb kerámiákat és edényeket találtak a neolitikumból.

A régészeti leletek alapján megállapítható, hogy a vaskorban épültek az első erődítményszerű települések, amelynek falait faágakból és kövekből készítették.
Madrid tulajdonképpeni története a mórokkal kezdődött, amikor 852-től 886-ig II. Abdar-Rahman uralkodása alatt városfalrendszert építettek ki. A város ekkor az arabok északi megfigyelőpontjaként működött.

A korabeli Madridban sem a művészetek, sem a kézműipar nem fejlődött, csupán az öntözhető földek miatt támadták. 932 volt az első történelmi dátum, amikor II. Ramiro, León királya seregével leromboltatta a városfalat, majd elfoglalta és kifosztotta Madridot. A lakosok nem építették újjá a várost.

1047-ben az első kasztíliai uralkodó I. Ferdinánd seregei támadták ismét a várost.
1083-ban az arabok már nem tudták tartani a várost, ezért átadták VI. Alfonz kasztíliai királynak. A székhely funkcióját azonban továbbra is - a 16. század közepéig - Toledo töltötte be.
Madrid első városi kiváltságait VII. Alfonztól kapta 1152-ben, majd 1202-ben VII. Alfonz unokájától, VIII. Alfonztól igazi városi szabadságlevelet kapott.
VIII. Alfonz sok törvényt hozott, amely a várost elindította a felemelkedés felé. A királyok egyre gyakrabban látogattak Madridba, illetve a 13. században új betelepülők érkeztek.
IV. Ferdinánd 1309-ben a városban hívta össze a kasztíliai rendi gyűlést, majd fia XI. Alfonz szintén itt tartotta meg 1329-ben és 1335-ben.
XI. Alfonz 1346-ban a városnak újabb városi jogokat, illetve városháza alapítására felhatalmazó kiváltságot adományozott, valamint megalapította Madrid első közoktatási intézményét, az Escuela de Gramáticát.
1561 óta Spanyolország központja, mikor II. Fülöp idehelyeztette udvartartását. Véglegesen azonban csak 1606-ban vált fővárossá.
1625-1635 között a gyors léptekkel fejlődő 4 km2 területet IV. Fülöp fallal vetette körül, mely vámfunkciókat is szolgált.
1759-1788 között III. Károly idején óriási fejlődésen ment keresztül Madrid. Ekkor jöttek létre a minisztériumok, a Prado, a Csillagvizsgáló, a Nyomda, a Lovarda, a Banco de Espana őse, kórházak, iskolák, közvilágítás, rendőrség, lottó született. A jezsuiták kiűzésének ideje.
1804-ben nagy földrengés rázta meg a fővárost.

A 19. században lebontották a falakat, egykori nyomvonaluk körútrendszernek adott helyet (északon: boulevar, keleten: paseo, délen: ronda). A város a körutakon kívül is gyors terjeszkedésnek indult, ez az Ensache időszaka, a múlt század közepének 250 ezres lakossága félmillióra gyarapodott.
1936-1939 között a polgárháború megakasztotta a fejlődést, 1939 márciusában adták át Franconak Madridot.
Az 1960-as években bevándorlók tömege érkezett, hatalmas építkezések kezdődtek a város peremén. 1992-ben a világ kulturális fővárosává választották, a művészetek fővárosának is hívják, ma majdnem 5 milliós nagyváros.
2004. március 11-én volt a madridi terrormerénylet.

Spanyolország

Spanyolország, hivatalosan Spanyol Királyság független állam Dél-Európában, 2 autonóm várossal (Ceuta és Melilla), és 5 ún. szuverén területtel Észak-Afrikában, amelyek Marokkóba ékelődnek be. A spanyol szárazföld délről és keletről a Földközi-tenger (amelyben az országhoz tartozó Baleár-szigetek fekszenek), északról a Biscayai-öböl és nyugatról az Atlanti-óceán alkot vele határt. A szárazföldön Portugáliával, Franciaországgal, Andorrával, Gibraltárral és Marokkóval határos. Spanyolország a legnagyobb a három független államból, amelyek az Ibériai-félszigeten fekszenek.

A modern Spanyolország mai területén több nép is letelepedett, mint például a kelták, az ibériaiak, a rómaiak, a vizigótok és a mórok. A középkorban, több mint öt évszázadig, nagy területek voltak iszlám uralom alatt, melyeknek egy töredéke 1492-ig állt fenn, amikor az Aragónia és Kasztília keresztény királyságai 770 év után elszakadtak a móroktól. Ugyan abban az évben, Kolombusz Kristóf elérte az Újvilágot, amivel megalakította a világuraló Spanyol Birodalmat. Spanyolország vált Európa legerősebb államává, de a háborúk és más belső gondok lesüllyesztették az országot. A 20. század közepén Francisco Franco alakított ki diktatúrát Spanyolországban, és demokratikus állam csak 1978-ban alakult ki. Az ország 1986-ban belépett az Európai Unióba, azóta Spanyolország gazdasági és kulturális reneszánszát éli.

Államszervezet és közigazgatás.

A parlamentáris demokráciát Franco tábornok halála után állították vissza, 1975-ben, aki az 1939-ben véget ért polgárháború óta uralkodott. Az 1978-as spanyol alkotmány Spanyolországot alkotmányos monarchiának nyílvánította miniszterelnökkel, aki a kétkamrás parlament, a Cortes Generales vezetője. Ennek tagjait 4 évenként választják. 1981. február 23-án néhányan a hadseregből betörtek a parlamentbe és megpróbálták megdöntenti a hatalmat. A katonaság nagy része azonban hűséges maradt I. János Károly királyhoz, aki a Spanyol Hadsereg főparancsnokaként meghiúsította a puccsot.

1982 októberében a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) Felipe González Márquez vezetésével abszolút többséget szerzett a Képviselőházban és a Szenátusban egyaránt. Gonzáles és pártja 13 évig volt kormányon. Ezidő alatt Spanyolország belépett a NATO-ba és az Európai Unióba. Az ország nagy mértékben fejlődött az oktatás, az egészségügy és munkaügy területén is.

1996 márciusában José María Aznar és Néppártja (PP) nyerte meg a választásokat, és a madátumok felét megszerezte a Kongresszusban. Aznar liberalizálta a gazdaságot állami vállalatok privatizációjával, a munkapiac reformjával, növelte a konkurenciaharcot néhány iparágban (főként a telekommunikációban). Aznar első hivatali idejében Spanyolország belépett az Európai Gazdasági és Monetáris Unióba. Ekkor Spanyolország az Egyesült Államokkal és a NATO többi tagjával együtt katonai műveletekben vett részt az akkori Jugoszláviában. Az ország részt vett a boszniai és koszovói békemissziókban is.

Aznar 2000 márciusában újra megnyerte a választásokat és abszolút többséget szerzett a parlament mindkét házában. Ez lehetővé tette Aznarnak hogy koalíciós partner nélkül alakítson kormányt. Az ország ekkor rendíthetetlen pártfogója lett a terrorizmus elleni harcnak. A 2004-es választásokon Aznar alelnökét, Mariano Rajoyt nevezte ki a Néppárt elnökjelöltjének maga helyett. A március 11-i madridi terrortámadás utóhatásaként a Néppárt a Spanyol Szocialista Munkáspárt javára elvesztette a választásokat és vezetője, José Luis Rodríguez Zapatero lett a miniszterelnök. Zapatero olyan kormányt nevezett ki, ahol ugyanannyi nő és férfi miniszter volt.

Etnikai megoszlás:

Az ország lakosainak 72%-a kasztíliai, 8%-a katalán, ugyanekkora része galíciai, és 2%-a baszk nemzetiségűnek vallja magát.

Az Európai Unió bevándorlásának 50%-a Spanyolországban csapódik le. Spanyolország az Európai Unió belső migrációjának is a célállomása. Legnagyobb bevándorló csoportok: a latin-amerikaiak (1,5 millió), marokkóiak (576 000), románok (525 000), britek (314 000), németek (163 000), olaszok (134 000), bolgárok (121 000), kínaiak (104 000), portugálok (100 000), franciák (100 000), ukránok (70 000), lengyelek (61 000). A leggyorsabban növekvő csoport a románok, akik száma a tavalyi évben 117 000-rel növekedett.

Vallás:

Bár az spanyol alkotmány második fejezete kimondja hogy az országnak nincs fő vallása, a legtöbb követője mégis a katolikus egyháznak van. A spanyolok 76%-a vallja magát katolikusnak, 2% valamilyen más vallás követőjének és 19% nem hívőnek vagy ateistának. 2006. októberében a Spanyol Szociológiai Kutatások Központja elvégzett egy közvéleménykutatást, amely szerint a magát katolikusnak valló emberek 54%-a nem, vagy csak nagyon ritkán jár templomba, 15%-a egy évben néhányszor, 10%-a havonta néhány alkalommal és 19%-a minden vasárnap és néha kétszer is egy héten.

A protestáns egyháznak az országban kevesebb mint 50 ezer tagja van. A helyi romák támogatják inkább az evangélikus egyház eszméit mint a népesség többi a lelkészek a szentmisékbe beépítették a flamenco zenét. A magát evangélikusnak tartó népesség számban éppen hogy meghalagyja Jehova tanúit, akik 105 ezren vannak. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Spanyolországban csaknem 35 ezet követőt számlál.

A jelenlegi nagy bevándorlási hullámok ahhoz vezettetk, hogy Spanyolországban megnövekedett a iszlám hívők száma, és ma már 1 millió muszlim él az országban. Spanyolország fő területein nem éltek muszlimok századokon keresztül; bár a gyarmati terjeszkedéskor Észak- és Nyugat-Afrikában az elfoglalt területeken iszlám hívők is éltek, főként Spanyol Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Manapság az iszlám a második legjelentősebb vallás Spanyolországban, és körülbelül a népesség 3%-a sorolja magát ehhez a felekezethez.

Gasztronómia:

Az Ibériai-félsziget déli részén terem a zöld olívabogyó, ezt használják koktélokhoz, hideg és meleg ételekhez egyaránt. Leveseik a hideg gazpacho és a meleg, húsos cocido, a két levesfajtát sokféleképpen készítik. Spanyolország legismertebb étele a paella, a sáfránnyal sárgára színezett jó minőségű rizs, ehhez különféle zöldséget, halat, rákot, kagylót és húst adnak. A paellának ugyancsak sok változata kedvelt, közismert a valenciai paella. Húsételek közül birkát, bárányt, marhát, borjút, sertéshúst, csirkét fogyasztanak. Speciális spanyol étel a bikaviadalokon elhullott állatból feldolgozott bikahús. Salátából elterjedt a zöldsaláta, a paprika, a paradicsom, az uborka, a rizs, a karfiol, és a gyümölcsök felhasználásával készített saláták. Desszertként gyümölcs, gyümölcssaláta, puding, fagylalt kerül az asztalra.

Bárokban kóstolható meg a sörkorcsolyaként készített ún. tapas, melyet italok mellé szervíroznak.

A spanyolok borkedvelő és sörfogyasztó nép. Boraik közt főleg könnyű száraz, némileg fanyar ízhatásúakat találunk. A jerez (mi sherry néven ismerjük) a tokaji borok ízvilágára emlékeztet édes és száraz változattal. Speciális spanyol alkoholtartalmú ital a bólészerű sangria, melyet gyümölcsökkel, fanyar vörösborral készítik, bolondítottabb fajtája a pezsgős sangria (sangria especial).

A spanyolok korán reggeliznek, nem túl bőségesen, viszont az ebéd és a vacsora - főleg nyáron - későbbi órákban zajlik.

forrás: wikipedia.org

 
Látogass el a többi nagyvárosba is!