Anne Frank háza

Megrendítő "élmény" - már ha lehet élménynek nevezni az ilyesmit - az Anna Frank-ház, ahol 1942 és 1944 között két éven át bújkált a nácik elől két zsidó család. Anna Frank, aki ekkor iskolás korú volt, részletes naplót vezetett a két évről, amit egy másfél szobás lakásnak megfelelő területen töltöttek nyolcan együtt. Naplójában még szerepel a normandiai partraszállás, úgyhogy szegényeknek már csak néhány napig kellett volna senyvedniük a sötétben, de valaki beköpte őket. Máig nem derült ki a tettes személye, de elég sok jelölt van, hisz nyolc ember ellátásáról nem lehet teljes titokban gondoskodni.
A családot deportálták, egyedül az apa, Otto Frank élte meg a háború végét. Ő adta ki kislányának naplóját. Ami Amsterdamban jár, feltétlenül menjen be. Gyakran lehet számítani hosszú sorokra. Zárás előtt néhány órával a legkevésbé zsúfolt.

Belépőjegy árak:

Felnőtt: € 7,50
10-17 éves korig: € 3,50
0-9 éves korig: ingyenes
65 éves kortól: € 3,50

Cím, elérhetőség:

Prinsengracht 263, 1016 GV Amsterdam
Tel: 0031-020-5567105
www.AnneFrank.org

Megközelítés tömegközlekedéssel:

13, 14 vagy 17-es villamos. Westermarkt megálló.

Nyitvatartás:

Naponta: 9.00-17.00
Március 15-től szeptember 14-ig: 9.00-21.00

Anne Frank élete:

Anne Frank 1929-ben született Otto Heinrich Frank és Edith Holländer második lányaként. Testvére: Margot Frank. A család Frankfurtban élt, ahol békésen megfért egymás mellett a zsidó és nem zsidó népesség, a gyerekek együtt jártak iskolába a katolikusokkal, protestánsokkal és zsidókkal együtt.
1933 márciusában a frankfurti választásokon Adolf Hitler náci pártja győzött, antiszemita megmozdulásokra került sor. Otto Frank elhatározta, hogy elhagyja Németországot. Még ebben az évben Edith Frank és a gyerekek Aachen-be mentek Edith anyjához, Rosa Holländerhez. Otto Frank Frankfurtban maradt, majd Amszterdamba költözött és családját is magához hívta. Otto Frank az Opekta Worksben kezdett dolgozni, a lakásuk a Merwedeplein téren volt. 1934.. februárban érkezett meg Edith a gyerekekkel Amszterdamba. Hontalanok lettek, mert a német törvények szerint megfosztották őket állampolgárságuktól. A két lány a Montessori-iskolába járt. Margot matematikai érdeklődésű, Anne pedig inkább humán beállítottságú volt, olvasott, írogatott, író szeretett volna lenni.
1938-ban Otto Frank társult Hermann van Pels hentessel, aki Németországból, Osnabrück-ből menekült el a családjával. 1939-től Edith édesanyja együtt élt a Frank családdal egészen haláláig, 1942 januárjáig.
1940 májusában a németek megtámadták és megszállták Hollandiát, és elkezdődött a zsidók üldözése. Margotnak és Annének, akik kitűnően tanultak és sok barátjuk volt, el kellett hagyniuk az iskolát a törvények miatt, kizárólag zsidó iskolába járhattak, így kerültek a Jewish Lyceumba. A zsidóknak, így nekik is sárga csillagot kellett viselniük.
Anne 1942. Június 12-én tizenharmadik születésnapjára egy naplót kapott ajándékba. A napló elején lévő emblémát néhány nappal később kicserélte apja képére. A naplóba úgy írta bejegyzéseit, mintha egy fiktív barátnőjének írt volna, ezért minden bejegyzése megszólítással kezdődik ("Kedves Kitty!")
1942. júliusban Margot behívót kapott a munkatáborba. A család a bujkálás mellett döntött, az Opekta épületébe, Otto Frank üzletébe, az amszterdami csatorna mellé "költöztek". Otto Frank úgy tervezte, hogy innen Svájcba fognak menni a németek elől. A lakás az épület hátsó frontján volt. (Anne a naplójában ezt "Hátsó traktus"-nak nevezte.)
A bujkálásban Otto Frank négy régebbi dolgozója (Miep Gies, Viktor Kugler, Johannes Kleiman és Elli Voskuijl) segítette őket, a külvilággal való kapcsolatuk kizárólag rajtuk keresztül valósult meg. Nagyrészt tőlük tudták meg, hogy mi történik a világban, a háborúban. Tőlük kaptak mindent, ami a létfenntartásukhoz szükséges volt, élelmet, ruhát. Anne a naplójában meleg szavakkal emlékezett meg róluk.
Júliusban újabb bujkálók csatlakoztak hozzájuk, a van Pels család, novemberben pedig Fritz Pfeffer fogorvos. (A naplóban a van Pels család van Daan néven, Pfeffer pedig Dusselként szerepel.)
Anne olvasással és tanulással töltötte az idejét, Folyamatosan írta bejegyzéseit a naplóba, érzéseit, gondolatait a családról, a világról, a háborúról, a háború és a zsidóüldözés ellenére hitét nem adta fel.
Az utolsó bejegyzés időpontja: 1944. augusztus 1.
1944. augusztus 4-én, reggel a rendőrök ismeretlen feljelentése alapján körbefogták a házat. Kérdezősködtek, elmentek, de később visszatértek és módszeresen átkutatták a házat, felfedezték a titkos épületszárnyat, a rejtőzködőket megtalálták és elhurcolták. Csak Miep Giest nem tartóztatták le. Westerborg-ba vitték őket, a Hollandia északi részén álló ideiglenes táborba.
Miep Gies később visszatért, és magához vette az ott maradt iratokat és személyes holmikat, köztük Anne naplóját is, bízva abban, hogy a háború után átadhatja a lánynak és családjának.
Anne és családja Westerborg-ból szeptember 2-án, az utolsó ilyen szerelvénnyel indult el Auschwitzba társaival együtt. Három nappal később érkeztek meg. A haláltáborban azonnal elkülönítették a nőket és a férfiakat egymástól, édesapját ekkor látta utoljára. Az átszállított személyek közül 549 embert, köztük gyerekeket is, azonnal a gázkamrába küldtek a nácik. Anne Frank ezt a szelekciót túlélte, magába zárkózott. Édesapjával kapcsolatban meg volt győződve arról, hogy a németek megölték.
Október 28-án a nők közül 8000-et, köztük Annét, Margot-t és Auguste van Pelset a Hannovertől északra elhelyezkedő bergen-belseni haláltáborba szállítottak át, Edith Frank Auschwitzban maradt.
1945 márciusában tífuszjárvány tört ki a táborban, kb 17 000 fogvatartott meghalt. Röviddel később halt meg Margot, majd Anne is, pár héttel azelőtt, mielőtt a tábort 1945. április 15-én az angol csapatok felszabadították. Halálának pontos dátuma nem ismert, kutatások szerint március közepe felé lehetett.
Anne Frank híres írónő szeretett volna lenni. Naplóját is azért vezette, hogy későbbi könyvéhez megörökítse az eseményeket. A napló azonban nem egy későbbi regény alapja lett, hanem a fasizmus szörnyűségének a mementója.